Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Kopott rokon: a sóskaleves

2008.06.15

A sóskát nem becsüljük sokra. Kuzinját a spenótot sem, de annak mégis jobb sors jutott osztályrészül, a popeye-rajzfilmek legalábbis komoly marketinget csináltak neki, s még művészneve is van neki, paraj, ami jól jön, ha az ilyen egyszerű növény úri társaságba téved. A sóskát ellenben csak így, leánykori nevén ismerjük, s még csak az se adatott meg neki, hogy vele riogassák a gyerekeket, mivel ezt a szerepet is a spenót játssza el.

Popeye, nem jött be a marketing. Noha nem tudom miért, mert a spenót kifejezetten finom, már gyermekkoromban sem tudtak vele megrémíteni, s én lettem az óvoda hőse, mivel minden egyes alkalommal üresre ettem a spenótos tányért. Senki sem hitte el, hogy szeretem, és bravúrnak tartották a teljesítményemet, amolyan brahimutatványnak.

A sors újabb csapása, hogy miközben a sóskáról szól a cikk, a spenótról mesélek. Szegény sóska. Pedig ezt a cikket a sóskák önbizalomerősítő tréningjének szántam, minden elesett zöldségféle lelki támaszának. S nem is kell ezen cél miatt kegyes hazugságokhoz folyamodni, az ugyanis teljesen megfelel az igazságnak, ha azt mondom, hogy a sóska finom. Tudom, kételkedők mindig lesznek.

Ha megkérdezném, hogy tulajdonképpen önök milyen feldolgozásokban ismerik a sóskát, akkor olyan válaszokra számíthatok, mint sóskamártás meg sóskafőzelék. Hát a sóska ennél tényleg többet tud. Ha például sóskalevélbe öltöztetett mozarellakockákat tekerünk vékony sertésbordaszeletekbe, és chillis olajon megsütjük, egyből csökkenne a sóska iránt érzett látens lenézésünk. Számomra a legjobb, ha leves készül a sóskából, a leves talán a sóska végzetének legnemesebb beteljesülése, sóskanász az avaron.

És mindennek életrekeltéséhez csak egy kiló friss sóska kell - soknak fog tűnni, de nem lesz sok, mert mosás-szárítás után nagyon összeeesik a  2-3 evőkanálnyi forró olajon. 4-5 perc párolás elég is neki, annyi idő alatt a leve is elpárológ. Meghintjük 2 evőkanál liszttel, pirítjuk még 2 pecig, majd felöntjük 1,5 liter zöldségalaplével (kocka.....)

Ha felforrt, szórjunk bele 4 evőkanál gömbölyű szemű rizst, és addig főzzük, amig a rizs megpuhul. Három tojást felverünk, és folyamatos kavargatás közetpette belecsurgatunk a levesbe. Ezért is hívjuk csurgaott tojásnak. Keverjünk hozzá egy pohár tejfölt, sózzuk-borsozzuk. és ha túl savanyúnak találjuk, kis cukorral édesítsük meg a sóska természetes savanyúságát.

Egy telfon serpenyőben olaj nélküli 2-3 percen pirítsunk aranyszínűre - de semmiképpen se barnára! - 100 g fenyőmagot, majd azonnal vegyünk ki a serpenyőből, különben megég. Ezzel szórjuk meg a levest, meg fokhagymás olajban pirított kenyérkockákkal. Merítsük bele kanalunkat a tejfölös, tojásos, zölden édes-savanyú levesbe, érezzük a fenyőmag Toszkána-ízét, és zengjük együtt a sóska dícséretetét. Ámen.

/Marton Levente tollából/