Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Táncra perdült diópogácsák

2008.01.05

 

A dió számomra olyan, mint a tangó. Érzéki, csöppnyire buja és leplezetlenül parázna. Ráadásul komoly előnye, hogy a tangóval ellentétben a diót táncórák nélkül is lehet élvezni. A dióbél önmagában ropogtatva, sült gesztenyével társítva, testes vörösborral kisérve is igazi csemege, akár magunkban, akár társaságban műveljük, de krémekbe ötvözve, tésztákba csomagolva, pecsenyelébe vagy magába a pecsenyébe oltva bontja ki ízeit, és olvad bele egy új ízharmóniába. A dió karácsonykor az igazi. Nem csak azért, mert régente ez volt a fára aggatott egyik főcsemege, azért sem feltétlenül, mert ilyenkor van a diós kiflik, bejglik szezonja, hanem azért, mert ilyenkor a legmélyebb a téleste, amikor nagy szükség van a dióhéjban megbúvó meleg alkonyra....

 

A diópogácsa omlós, a szájban Seherezádé táncát eljáró, simogató falatkák, amelyek napot festenek a szürke Holdra. Nem kell hozzá más, csak 200 g részben selymesre és részben darabosra őrölt dió, amit 500 g átszitált liszttel, egy csipet sóval és esetleg egy késhegynyi sütőporral összekeverünk. Utána 400 g szobahőmérsékletű vajat krémesre keverünk 250 g porcukorral és vagy egy kiskanálnyi eredeti vaniliakivonattal, vagy egy zacskó vanilincukorral. Tovább keverve fellazítjuk két tojássárgájával, majd lassan hozzáadagoljuk a diós lisztet. A kész tésztát legfeljebb egy órára hűtőbe tesszük, aztán átgyúrjuk, és 6-8 egyforma cipócskára osztjuk. A cipókból 2 cm vastag hurkákat sodrunk, majd nedves késsel vagy fémhuzallal egyforma, kb. 2 cm-es darabokra vágjuk őket. A hurkadarabokat pogácsa alakúra formáljuk, kissé ellapítjuk a tetejüket megkenjük a felhasznált két tojásból maradt fehérjével, amitől sütés közben opálosan áttetsző színük lesz. 180 fokos sütőben 10-15 percig sütjük, tovább ne, mert száraz lesz, mint a matrózlázadásokat kiváltó romlott kétszersült. Dobozoljuk be jól záródó fémládikákba, aztán akár egy hónapig is kínálhatjuk tea vagy kávé mellé, noha erős kétségeim vannak afelől, hogy a diópogácsák túlélik első hetüket.....

(Marton Levente)